Óbudais tanárok látogattak Szigetvárra
Zrínyi és Szulejmán nyomában
Szeptember 17-én, egy borongós szombat reggelen az Óbudai Gimnázium tantestületének nagy része és néhány családtagja buszra szállt, hogy megismerkedjék Szigetvárral. Útközben kisebb-nagyobb esők akarták kedvünket szegni, de minden megállásnál ránk sütött a nap. Mire Szigetvárra érkeztünk, ragyogó napsütés fogadott. Első állomásunk a nemrégiben felújított Magyar–Török Barátság Parkja volt, ahol megnézhettük Szulejmán jelképes sírját. A korábbi kutatások alapján ugyanis azt gondolták, hogy itt állt a sátra, és itt is hunyt el, amikor 1566-ban serege Sziget várát ostromolta. A parkban látható még Zrínyi Miklós és Szulejmán hatalmas bronz mellszobra és egy ivókút, melyhez a csempéket és a márványt is Törökországból hozták. Ezután a kb. három kilométerre fekvő turbéki templomhoz vezetett az utunk, ahol az utóbb tévesnek bizonyult közhiedelem szerint Szulejmán szívét és belső szerveit temették el. Erre emlékeztet az 1913-ban a katolikus templom falára elhelyezett török nyelvű emléktábla is.
Ez a teória azonban véglegesen megdőlt, mivel innen nem messze, a turbéki szőlőhegyen megtalálták I. Szulejmán türbéjét, valamint a mellé épített dzsámi és kolostor maradványait. Mindezeket két kitűnő szakembertől tudhattuk meg. Kirándulásunkon ugyanis Dr. Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem docense, az ásatásokat végző kutatócsoport társvezetője, valamint Dr. Kitanics Máté, a kutatócsoport tagja kalauzolt végig bennünket. Ezen a verőfényes napon olyan szerencsében volt részünk, hogy az ásatásokat is megmutatták nekünk. Szemtanúi lehettünk ennek a látványos eredménynek. Ebédünket természetesen a Kumilla nevezetű étteremben fogyasztottuk el (ezt a nevet a Szigeti veszedelem egyik női szereplője viseli), majd átsétáltunk a várba, melyet a Zrínyi Miklós Emlékév, Zrínyi Miklós és Szulejmán halálának 450. évfordulója alkalmából Nemzeti Emlékhellyé nyilvánítottak a kirándulásunkat megelőző héten. A vár területén először az újonnan felavatott Zrínyi-szoborhoz sétáltunk el, majd megnéztük a várfalakat és azt a helyet, ahol Zrínyi emlékezetes kirohanása történt. A vármúzeumban megtekintettük az új Zrínyi-kiállítást, mely magával ragadott kicsiket és nagyokat egyaránt. A várat mindenki saját tempójában járta végig, s utána a Zrínyi-téren, a Szigetvár főterén található oroszlános szobornál találkoztunk, mely Magyarországon a legrégebbi Zrínyi-emlékmű. Míg arra várakoztunk, hogy bejuthassunk Ali pasa dzsámijába, a mai Szent Rókus templomba, nem hagyhattuk ki a Zrínyi névre keresztelt fagylalt megkóstolását sem. A templom számos helyen megőrizte egy dzsámi jellemzőit: megmaradtak szamárhátíves ablakai és ajtói, a sarkokban pedig a sztalaktit díszítések. A templom mennyezetén pedig megcsodáltuk Dorffmeister István freskóját, mely két témát örökít meg: a vár elestét és visszavételét. Szívesen hallgattuk volna még kísérőink érdekes előadását, de gyorsan elszaladt a nap, és buszunknak indulnia kellett visszafelé.
Nagyszerű, élményekben gazdag napot töltöttünk el Szigetváron, ahová biztosan vissza fogunk térni diákjainkkal is.
